Internethasználat a bűnözésben, különös tekintettel a nemzetközi együttműködés szerepére a határokon átnyúló informatikai bűncselekmények felderítésére és bizonyítási problémáira (2018/B/1.27.01)

Az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezménye (a továbbiakban egyezmény) már 2001-ben megfogalmazta, hogy az informatikai bűncselekmények felderítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a számítástechnikai rendszereken átmenő adatok rögzítésének, valamint azok nyomozó hatóságok részére való átadásának jogi és gyakorlati alapjait. Azóta számos technikai újítás történt és a határokon átnyúló informatikai bűncselekmények felderítése esetén is számos új jogszabály, európai és nemzetközi dokumentum született a különböző országokban székhellyel rendelkező internet-szolgáltatók adatátadási kötelezettségének szabályozása tárgyában.
A jelen kutatás azt vizsgálja, hogy az elektronikus adatok rögzítése és átadása milyen feltételekkel valósulhat meg a büntetőeljárás során. Milyen szabályok szerint és a gyakorlatban hogyan valósul meg az elektronikus adatok átadása külföldi hatóság megkeresésére, és ennek nyomán hogyan tehető eredményesebbé a határokon átívelő súlyos, informatikai bűncselekmények nyomozása, az állampolgári szabadságjogok indokolatlan korlátozása nélkül. Részletesen áttekintjük az alkalmazásszolgáltatók adatmegőrzési kötelezettségét, a szolgáltatókkal szemben kiszabható szankciókat, a szolgáltató titoktartási kötelezettségét, az átadott adatok integritásának védelmét, a dinamikus IP-cím kiadhatóságát, az adatkérés teljesítésének megtagadását, a szolgáltató titkosítás-feloldó kötelezettségét, a kölcsönös jogi segítségnyújtás érvényesülését az adatok átadása esetén, valamint a külföldi nyomozó hatóság megkeresésének közvetlen, a szolgáltató általi teljesíthetőségét.
A kutatás másik fő kérdése az elektronikus adat bizonyítékként való felhasználhatósága a büntetőeljárás során. Ebben a részben a forgalmi, előfizetői és tartalmi adatok büntetőeljárás céljára való átadhatóságát, az elektronikus házkutatás jogszabályi akadályait, az elektronikus levél (email) lefoglalásának feltételeit, az elektronikus levél tartalmának megismerhetőségét, az információs rendszereben tárolt adat megismerhetőségét, valamint az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele (internet-blokkolás) magyarországi megvalósulását vizsgáljuk.
A harmadik fő vizsgálati terület az elektronikus adatok lehallgatásának feltételei és gyakorlati megvalósulása. Ennek keretében tárgyaljuk az elektronikus adatok lehallgatásának (interception) anyagi jogi és formális előfeltételeit és gyakorlati megvalósulását, a megfigyelés elleni jogorvoslati lehetőségeket, a telekommunikációs szolgáltató titoktartási kötelezettséget, valamint a lehallgatott elektronikus adat külföldi hatóság részére való átadásának lehetőségét.
Végül a negyedik fő kérdése, milyen jogszabályi és alkotmányos garanciák védik a felhasználókat a cél nélküli, készletező jellegű adatgyűjtés állami gyakorlatával szemben. Ebben a részben az európai esetjog legfontosabb állomásain keresztül bemutatjuk, hogy a mai magyar gyakorlatban mennyiben érvényesülnek ezek az elvek és milyen hiányosságokat szükséges pótolni a jövőben.
Az elmúlt évek adatvédelemmel összefüggő fejleményei, amelyek hatására szigorított feltételekkel gyűjthetők, hallgathatók le, rögzíthetők és adhatók át a felhasználók adatai mind a belföldi nyomozó hatóságok számára, mind pedig az egyes tagállamok nyomozó hatóságai között, új kihívások elé állította a jogalkotót. Ezekre a kihívásokra válaszol részben a 2018. július 1-jétől hatályos, új büntetőeljárási törvény, amely az állampolgári alapjogok védelme, valamint azok szükséges és arányos korlátozhatósága érdekében megszünteti a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés közöti különbséget, és bevezeti a leplezett eszköz jogintézményét, amely minden esetben ügyészi engedélyezési eljáráshoz kötött. Ugyanakkor a telekommunikációs (internet) szolgáltatók továbbra is együttműködésre kötelesek, sőt adatrögzítési és átadási kötelezettségük az egyezmény hatályba lépése óta kiszélesedett. A nyomozó hatóság pedig a technikai kihívásokra és az adatvédelmi rendelkezésekre reagálva köteles gondoskodni az adatok megfelelő rögzítéséről és tárolásáról. A készletező jellegű adatgyűjtéssel szembeni jogállami és alkotmányos garanciák rendelkezésre állnak, ám gyakorlati érvényesülésük vizsgálata a jövő feladata.


A rendőrtisztképzésben részt vevő hallgatók felkészítése az erőszakos bűncselekmények sértettjeivel való bánásmódra, különös tekintettel a szexuális erőszak sértettjeire (2018/A/4.11.)

A szexuális erőszak feljelentési rátája világszerte alacsony, az áldozatok attól tartanak, hogy feljelentés esetén a hatóság nem hisz majd nekik, a büntetőeljárás során pedig reviktimizálódnak. A kutatás célja volt felmérni a rendőrtisztképzésben részt vevő hallgatók meglévő tudását az erőszakos bűncselekmények – különösen az erőszakos szexuális bűncselekmények – sértettjeiről, a velük való megfelelő bánásmódról, valamint a hallgatók tárgyi tudásának, felkészültségének növelése. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának negyedéves (végzős) hallgatói célzott, érzékenyítő előadásokon és kiscsoportos szemináriumi órákon vettek részt az erőszakos bűncselekmények, ezen belül a szexuális erőszak sértettjeire fókuszáló témákban. A félév megkezdése előtt a hallgatók körében önkéntes, név nélküli kérdőíves felmérést végeztünk.
A rendőrtiszthallgatók szexuális erőszakkal kapcsolatos előítéletes gondolkodásának mérésére a Burgess-féle RABS (Rape-Supportive Attitudes and Beliefs) kérdőívet vettük alapul (Burgess, 2007).
A speciális áldozati csoportok közül a migránsokkal és bevándorlókkal szembeni áldozathibáztató attitűd ütközik ki leginkább, a rangsorban ezt követi a stopposokkal és a homoszexuálisokkal kapcsolatos negatív részrehajló attitűd, majd a sor végén az online közösségi oldalak felhasználói következnek. A válaszolók jelentős szerepet tulajdonítanak a rendőrségnek a családi erőszak, valamint általánosan a bűncselekmények megelőzése terén: a válaszolók kétharmada úgy vélekedik, hogyha a sértett nem hívja ki a rendőrséget, ne csodálkozzon, ha az erőszak folytatódik. Ugyanakkor a rendőrség mindenható szerepe is kiütközik a résztvevők több mint háromötödének abbéli vélekedésében, hogy akik nem tesznek feljelentést valamely őket ért bűncselekmény miatt, ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy később újra áldozattá váljanak.
Biztató eredmény, hogy a személy elleni erőszakos támadás áldozatait inkább felmentik a felelősség alól: a válaszolók háromnegyede gondolkodik akképpen, hogy normális reakció, hogyha valaki, akit támadás ér, lefagy, leblokkol, és hogy bárki, hátterétől függetlenül, bármely nap bármely szakában bűncselekmény áldozatává válhat. Ez az áldozathibáztató attitűdök moderált jelenlétére utal.
A kutatásokban megállapított magyarországi sajátosság, amely a nemi egyenlőtlenségeken alapuló társadalmi szerepek beágyazottságára utal, a mintánkban is tetten érhető: a válaszolók inkább egyetértettek azzal, hogy a szexuálisan aktív férfiak nagyobb hírnévnek és elismerésnek örvendenek kortársaiknál, valamint hogy az egyetemista fiúk folyamatos nyomás alatt állnak, hogy szexuálisan aktívak legyenek. Mindez kiegészül a szexuális másság elutasításával, azzal a megjegyzéssel, hogy a bizonytalanság ezen a téren nagy (a toleránsak, elfogadók aránya 15%, a semlegeseké 16%). A hallgatóknak tehát nagy szüksége lenne a szexuális másságról való ismeretek elmélyítésére, a homoszexualitással kapcsolatos gyűlöletbűncselekmények gyökerének és elterjedtségének a megismerésére.
Ehhez hasonlóan, a hallgatók bizonytalanságáról árulkodnak a nők szexuális eltárgyiasítását és a hagyományos nemi szerepek megítélését illetően. A résztvevők inkább nem értettek egyet azokkal az állításokkal, melyek szerint a nők a szex előtt jelképes ellenállást tanúsítanak (tehát valójában a „nem” sokszor jelképes „igen”), a nők ugráltatják a férfiakat, hogy kiérdemeljék a szexet, hogy az igazi férfi független, kalandvágyó, kemény, jól keres - ugyanakkor az említett kérdésekben nagy volt a bizonytalanok (semlegesek, állást nem foglalók) aránya is. A szexista viccek alakjában megjelenő szexuális alapú mikroagresszió is jelen van a megkérdezettek között, de szintén jelentős azok aránya, akik bizonytalanok ennek megítélésében.
Igen biztató azonban, hogy a nyilvánvaló szexizmus nem elfogadott a válaszolók személyes értékrendje szerint. A válaszolók túlnyomó többsége nem támogatta az állítást, amely szerint a férfi státuszát megerősíti, ha olyan nőkkel kezd, akik rendszeresen kikezdenek férfiakkal, és hogy a szexuálisan aktív életvitel lenne a férfiasság mércéje, mint ahogy azzal sem, hogy ha egy nő randevúra hívja a férfit, vagy privát helyre megy egy férfival, akkor az a szexuális kapcsolatra való hajlandóság jele. A másik oldalon a többség nem hiszi azt egy férfiról, hogy meleg, ha az egyetemen nincs szexuális kapcsolata, mint ahogy azt sem, hogy ha egy nő egy buliban alkoholt fogyaszt, akkor a „könnyű préda” üzenetét közvetíti magáról.
A résztvevőkre alacsony arányban voltak jellemzők a szexuális viselkedéssel kapcsolatos tévhitek: a mosoly és az érintés, valamint a bárok látogatása és az alkoholfogyasztás a többség szerint nem a szexuális érdeklődés és a szexuális cselekményre kapható nő jellemző viselkedése.
A szexuális életvitel miatti áldozathibáztatás nincs jelen a válaszolókban: minden válaszoló elutasította, hogy valaki a promiszkuitása miatt szolgálna rá arra, hogy megerőszakolják, viszont többen támogatták azt az állítást, mint nem, hogy a flörtölgető, sok szexuális partnerrel rendelkező nők inkább hordozzák a szexuális visszaélés kockázatát.
A válaszolók túlnyomó többsége nem tartja elfogadhatónak a fizikai erőszakot arra a célra, hogy a férfiak megszerezzenek szexre „bizonyos típusú nőket”. Jóval nagyobb a szórás a provokatív öltözködéssel kapcsolatban: legalább annyian gondolják, mint nem, hogy a nőknek a kihívó öltözködésért vállalniuk kell a felelősséget.
A válaszolókra nem jellemzők a nemi erőszakkal kapcsolatos tévhitek, bár néhány állításban kiütközik a bizonytalanság, illetve az áldozathibáztató hozzáállás ebben a kérdésblokkban is. A válaszolók nem hisznek abban, hogy az ismerős által elkövetett erőszak könnyebben lenne feldolgozható az áldozat számára, mint egy idegen által elkövetett rablás, vagy hogy az erőszakot a nő még akár élvezheti is, csak döntés kérdése. Viszont csupán a válaszolók fele gondolja úgy, hogy egy nő öltözködhet bárhogyan, vagy ihat alkoholt, ennek ellenére nem hibás abban, ha megerőszakolják (az öltözködése miatt vagy alkoholos állapotát kihasználva) – ebben a kérdésben a bizonytalanok aránya meghaladja az elutasítókét.
A szexuális erőszak megelőzhető mivoltával, az áldozatok védekezőképességével, valamint az alkoholnak a szexuális visszaélésekben játszott szerepével kapcsolatban ugyancsak megoszlanak a vélemények, de itt is megfigyelhető egyfajta általános bizonytalanság. Igaz, hogy többen nem értenek egyet azzal, mint igen, hogy bármely nő, aki kellő ellenállást tanúsít, képes megelőzni, hogy ismerőse szexuális erőszakot tegyen rajta, ám a válaszolók harmada egyetért és további ötöde semleges maradt.
A válaszolók nemek szerint szignifikáns különbségeket mutatnak: a női hallgatók ismeretei kiterjedtebbek és elmélyültebbek a férfi hallgatókénál az áldozati reakciókat és a trauma pszichés megnyilvánulásait illetően. A nők inkább hiszik, mint a férfiak, hogy a leblokkolás/lefagyás a megtámadott áldozat releváns, valódi reakciója az őt ért támadásra, ugyanakkor kevésbé hiszik, hogy az áldozat képes kontrollálni reakcióját egy támadás esetén. Következésképpen, ha a gyakorlatban valamely sértett vallomásának értékelésére kerül a sor, a női kihallgatók inkább hinnének a sértettnek. Előttük inkább hiteles lenne egy olyan vallomás, amelyben a sértett arról számol be, hogy fizikailag nem ellenkezett, nem védekezett, hanem egyszerűen lefagyott. (Ugyanakkor a sértett szavahihetőségét illetően – „sok áldozat hazudik” – nemek szerint nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget.)
A szexuális viselkedés és életvitel tekintetében nemek szerint szignifikáns különbségeket találtunk a szexista viccek megítélése terén: a nők körében kisebb a bizonytalanok aránya, mint a férfiakéban, viszont mind az egyetértők, mind az egyet nem értők aránya meghaladja az inkább semleges álláspontot elfoglaló férfiakét. Összességében több nő ért egyet azzal, hogy ezek a viccek ártatlanok és csak néhány nő csinál problémát belőlük. Egyfelől a női válaszadókat nagyobb megértés és empátia, valamint a szexuális értelemben kihívó viselkedést vagy életvitelt tanúsító nők nagyobb megértése, illetve felelősség alóli erőteljesebb felmentése jellemzi, másfelől azonban a nők körében, akárcsak a férfiaknál, megfigyelhető a szexuális töltetű viccek ártalmatlannak tekintése. A női válaszadók körében tehát tetten érhető egyfajta toxikus maszkulinitás, amely a rendőri szervezet maszkulin értékeket felvonultató kultúrájából merítkezik, és a szervezetbe való beilleszkedési vágy terméke, illetve a szervezet értékeinek átvételére törekvés célja vezérelheti.
Nemek szerint szignifikáns különbségeket találtunk a válaszolók vélekedésében azokban a kérdésekben, amelyek a szexuális erőszaknak hétköznapi, egyetemi hallgatók közötti, párkapcsolatban való előfordulását, a nők szexuális erőszakkal szembeni védekezőképességét, valamint az alkoholos állapotnak a szexuális kapcsolatra feljogosító mivoltát firtatták. A nők válaszai ezekben a kérdésekben jóval nagyobb tájékozottságról árulkodnak, amennyiben több nő tartja elképzelhetőnek, hogy a szexuális visszaélés profán helyzetben is, így egyetemisták kölcsönös beleegyezésen alapuló párkapcsolatában is előfordulhat. Arányában kevesebb nő ért egyet azzal, hogy a „kellő ellenállás” birtokában a nő megelőzheti a szexuális erőszakot, és sokkal kevesebb nő ért egyet azzal, hogy helyénvaló, ha egy férfi kihasználja a nő ittas állapotát és közösül vele, csakúgy, mint azzal, hogy ha egy férfi növelni akarja az esélyét a szexre, le kell itatnia a nőt. Figyelemre méltó, hogy amíg a férfiak körében ezekben a kérdésekben jelentős a semleges (illetve tanácstalan) válaszadók aránya, addig a nők körében ezek az állítások egyértelműbb elutasításra kerülnek.
A kutatási másik része az előadás és a szemináriumok hatásfelmérése volt. A kiscsoportos órák végén minden jelen lévő hallgató kitöltött egy rövid, papíralapú kérdőívet, amelyben a válaszolókat az óra anyagáról kérdeztük. A hatásfelmérés eredményeit arra használjuk fel, hogy a tananyagot a hallgatóság igényeinek megfelelően tovább fejlesszük. Az így kiegészített tananyag a jövőben alapul szolgálhat egy, a viktimológiával és speciálisan a szexuális erőszak sértetteivel és a szexuális bűncselekmények bizonyításával kapcsolatos kurzus kidolgozásához.

Az érzékenyítő előadás, a szemináriumok értékelése és a hallgatók javaslatai rámutatnak a jelenlegi rendőrtisztképzés hiányosságaira. A speciális sértettekkel való bánásmód és az erőszakos szexuális bűncselekmények személyi körülményeinek a tananyagban való szerepeltetése a jövő feladata. Ez nemcsak új ismeretekkel gazdagíthatja a hallgatókat, de felkészítheti őket a gyakorlati kihívásokra, ezen belül a bizonyítási anomáliák magyarázatára, és a személyes érintettségből és trauma-áttételből adódó mentálhigiénés gondoskodás fontosságára. Javasoljuk a speciális sértettek és a szexuális erőszak nyomozásának külön tárgyként való oktatását, illetve a hallgató számára a saját szakirányhoz kapcsolódóan szemináriumi foglalkozás bevezetését.
Szükség van a rendőrtisztképzésben részt vevő hallgatók körében a társadalmi szexizmus (nemi alapú diszkrimináció, mikroagresszió) mibenlétének tudatosítására, rendszeres diskurzusok keretében esetmegbeszélésre, már az alapképzésben.
A kiégés tünetei már a rendőrtiszt hallgatók körében jelentkeznek. Az áldozatok traumatikus élményeinek interiorizálása és az ennek nyomán előálló depresszió megelőzése és megfelelő kezelése érdekében célszerű a tananyag részévé tenni az ezzel kapcsolatos ismereteket is.
 

Jogalkalmazói vélemények az erőszakos szexuális bűncselekmények látenciájáról (2018/A/4/12.)

A 2018. évben interjúalapú, kvalitatív kutatásban vizsgáltuk a jogalkalmazók véleményét a szexuális erőszak alacsony feljelentési rátája mögött álló lehetséges okokról. Feltártuk az igazságszolgáltatás menetében rejlő, a terhelő tanúvallomások visszavonásához vezető, és végső soron az ügyek lemorzsolódását eredményező körülményeket. Felmértük a sértettekkel a büntetőeljárás során való bánásmód azon jellemzőit, amelyek hozzájárulhatnak a feljelentések elmaradásához. Összesen 13 mélyinterjút készítettünk.
A nemi sztereotípiák, a nemi alapú megkülönböztetés a társadalom minden rétegében, és intézményi szinten is megtalálható. Ezzel az interjúalanyok is tisztában voltak. Hangsúlyozták, hogy elsősorban társadalmi, közösségi és intézményi (iskolai, munkahelyi) szinten kellene változtatni a helytelen berögződéseken. Ez teremthet megfelelő légkört ahhoz, hogy egyre több erőszakról érkezzen belejelentés.
Mindamellett, hogy az alanyok kiemelték a büntetőeljárás elkövető-központúságát, úgy vélték, az áldozathibáztatás társadalmi hangulat, amelytől az igazságszolgáltatásban dolgozók sem mentesek. A feljelentések elmaradása a súlyos, személy elleni bűncselekmények esetén a történeti múltban, az évtizedes társadalmi berögződésekben gyökerezik.
Az interjúalanyok egyetértettek abban, hogy a büntetőeljárás nem a sértett érdekeit szolgálja, hanem inkább a speciális prevenciót – az elkövetőt a kiszabott büntetés tartja vissza tettének megismétlésétől. A büntetőeljárás során a sértett olyan eljárási cselekményekben kell hogy részt vegyen, amelyek nem teszik lehetővé a pszichés trauma feloldásának a megkezdését, sőt, az eljárás olyan további traumatikus élményekkel is jár, amilyen a sértett tanú többszöri meghallgatása, szavahihetőségének vizsgálata, félelem az elkövető bosszújától, félelem a saját család vagy lakókörnyezet megítélésétől, a gyanúsítottal / vádlottal való szembesítése, illetve a megalázottság érzésének permanenssé válása, ami a bírósági tárgyalás nyilvánosságában csúcsosodhat ki.
Az interjúalanyok elismerték a szexuális erőszak bizonyításában rejlő buktatók jelenlétét és a váderedményességi mutatóknak való megfelelés ellenére, egyes interjúalanyok a sértett és a bűncselekmény bizonyítása érdekében mégis kockáztatnak és vádat emelnek.
A büntető igazságszolgáltatás célja a bűncselekmény és a bűnösség bizonyítása, és csak másodlagos szempont az, hogy az eljárást a sértett és a tanúk lehető kíméletével folytassák le. Az interjúalanyok ugyan tisztában azzal, hogy a sértett emlékezete fragmentálódhat, és hogy a sértett többszöri kihallgatása magában hordozza nemcsak az új részletek felfedésének esélyét, hanem a szavahihetőség megkérdőjelezésének kockázatát is, ennek ellenére általában a többszöri meghallgatás mellett döntenek.
Habár az új Be. lehetőséget ad a különleges bánásmódot igénylő sértetté nyilvánításra a szexuális bűncselekmények esetében, továbbá a kiskorú sértettek kötelezően különleges bánásmódot igénylő sértettnek számítanak a büntetőeljárásban, a meghallgatás körülményei még mindig nem tisztázottak. Az interjúalanyok szerint minél többszöri kihallgatást kell biztosítani, mert így lehetőség adódik a bizalomépítésre és a részletek feltárására is. Annak ellenére szükségesnek tekintik a többszöri meghallgatást, még gyermek esetében is, hogy a kihallgatások erősíthetik a sértett megbélyegzett státuszát és reviktimizáció is kialakulhat. Ugyanakkor az a törekvés is megjelent, hogy 1) a sértett rendőrségi kihallgatásán az ügyész is legyen jelen, ezáltal meggyőződhet arról, hogy a sértett igazat mond és hogy milyen erőteljes lábakon áll a bizonyítás, továbbá 2) a sértett meghallgatásáról készítsenek felvételt, amelyet csatoljanak az iratokhoz. Ez utóbbi a bíróság meggyőződését erősítheti abban, hogy a sértett igazat mond.
Mivel nem vesznek részt semmiféle olyan képzésben, amely megismertetné velük a szakértői vélemény kialakításának menetét, a jogalkalmazók – különösen a bíróság – bizalma a szakértők által elkészített vélemény hitelében megoszlik. Ez vezethet további szakértő kirendeléséhez, amely a sértett újabb meghallgatását igényli.
A bíróság sokszor azért is ragaszkodik a közvetlenség elvéhez, mert a rendőrség által készített írásbeli jegyzőkönyvek nem tartalmazzák pontosan, mi is történt a kihallgatás során. A rendőrségi jegyzőkönyvnek főként a nonverbális jelek érzékeltetésénél és akkor lehetne jelentősége, hogyha a sértett a bíróság előtt nem kívánja megismételni a vallomását vagy megismételt vallomása alapján az igazmondása a bíróság előtt kérdőjeleződik meg.
Az interjúalanyok a látencia egyik okaként említették a rendőrségbe vetett bizalmat, amely az országrészek gazdasági fejlettségi szintje szerint nagy eltéréseket mutathat.
A közösségorientált gondolkodás, az egyéni felelősségérzet tovább csökkentheti a látenciát. A felelősségteljes gondolkodás és a magas szintű bizalom az alanyok szerint mindenféle bűncselekmény, így a szexuális erőszak feljelentési hajlandóságát is növelheti.
Az alanyok szerint a sértetteket az is visszatartja a feljelentéstől, hogy nem bíznak a büntetőeljárás sikerében. Az alanyok előadásában a „siker” szubjektív megítélést nyert. A büntetőeljárás sikeresnek tekinthető egyfelől, hogyha bizonyítható a cselekmény, másfelől pedig, ha „megnyugtató” eredménnyel zárul.
Az interjúalanyok szerint a szexuális erőszak ügyekben az elkövetővel való szembesítés nem szerencsés, hiszen a cselekmény a hatalmi pozícióval, erőfölénnyel való visszaélés kifejeződése, és ezt az erőfölényét az elkövető a sértettel szemben az eljárás alatt is megőrzi.
Az új Be. arra nézve is tartalmaz előírást, hogy a szexuális erőszak sértettjét azonos nemű személy hallgassa ki nyomozati szakban. Egyfelől nem biztosított, hogy a sértettel azonos nemű fél a kihallgatáshoz a megfelelő képzettséggel és felkészültséggel rendelkezik, másfelől pedig az eljárás során az ezt követő kihallgatók neme semmilyen jogszabályban nincs meghatározva.
A jogalkalmazók az alapképzésben sehol – sem a rendőrtiszti, sem a tiszthelyettesi, képzésben, sem pedig az állam- és jogtudományi karon - nem részesülnek speciális, áldozatvédelmi felkészítésben. A rendőrtisztek és a tiszthelyettesek nem kapnak felkészítést arra, hogyan hallgassanak ki, és hogyan folytassák le a bizonyítási eljárást erőszakos szexuális bűncselekmények esetében. A saját mentálhigiénés terhelés és a kiégés megelőzése és kezelése nem megfelelő. A jogalkalmazók továbbképzése nem fed le minden területet, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a kollégák az áldozatok lehető legnagyobb kíméletével folytathassák le az eljárásokat. A mentálhigiénés ellátás, illetve a szupervízió, az esetmegbeszélés ad hoc alapú minden érintett jogalkalmazói szervezetben.
A rendőrség szerepét a prevencióban az interjúalanyok megvalósulni látják egyfelől az iskolarendőr (iskolai bűnmegelőzési felelős), másfelől pedig a körzeti megbízott személyében. Az iskolák azonban nehezen vezetnek be szexedukációt (akár csak pár előadás formájában), köszönhetően a szenzitív témának. Ugyanakkor a rendőrség képviselői előadták, hogy nem szerencsés, ha a szexuális felvilágosítást az iskolában a rendőrre bízzák. A társadalmi bizalomépítés és az érzékenyítés terén kiemelt szerepet szánnának a körzeti megbízottnak.
A továbbképzésben való részvétel potenciális akadálya az állomány túlterheltsége. Amíg a nyomozó hatóság továbbképzéseken, konferenciákon való részvétele rendszeresen biztosított, az ügyészek és a bírák önmaguk gondoskodnak új ismeretek szerzéséről. Az utóbbiak hangot adtak abbéli aggályuknak, hogy nincs igazán speciális, a szexuális erőszakra vonatkozó továbbképzés és konferencia a jogalkalmazók részére, másfelől pedig a jelenlegi ügyforgalom mellett nem is lenne elvárható a jogalkalmazóktól (elsősorban a bíróktól), hogy még képzésekre is járjanak.
Az alanyok egyetértettek abban, hogy a szexuális erőszak ügyek miatti büntetőeljárásban a sajtónyilvánosság szerepe ambivalens. Egyfelől jó, ha minél több ilyen eset kerül a médiába, hiszen ez növelheti a feljelentési hajlandóságot. Másfelől viszont, az adott ügyben a sértett és családja (az áldozatok) nagyobb fokú kiszolgáltatottságához vezethet. Kiemelték annak veszélyét, hogy a sajtónyilvánosság miatt a sértett megtagadhatja a vallomástételt a tárgyaláson. Ezt a bírónak kell felismernie és kizárni a nyilvánosságot. Ha olyan ügyek kerülnének bemutatásra a sajtóban, amelyeken keresztül az áldozatok érzékelnék, hogy a büntetőeljárást tisztességes módon, az áldozati érdekek szem előtt tartásával folytatják le, valószínűleg megugrana a feljelentések száma.
Az interjúalanyok hangot adtak abbéli aggályuknak, hogy bármennyire is könnyítene a 2018. július 1-jétől hatályos új büntetőeljárási törvény a sértettek helyzetén, a bevezetett rendelkezésekről a lakosságot senki nem világosítja fel.

 

 
OKRI programok 2019


A feltüntetett programokon részvétel kizárólag előzetes bejelentkezés alapján. 
_____________

 

május 29.

Zoltán Gábor:

Gyűlölet-bűncselekmények történeti perspektívában

 

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

___

  

tervezett előadások
♦ korábbi előadások

  • *2019. június 25. kedd, 08:42:47.